VÁTI-s lányok

„Ha esténként kigyúlnak a fények

„Annyi lesz” az Anger zöld gyepének

A soproni lányok a fűre lépnek

Előtűnnek az ifjú tehetségek

A futóedzés nem nagy probléma

Százról is lealkudjuk harmincra

Ha a kapusunk a sárban dagonyászik

A többi is csak csúszik másik.

A kapus, ki hatalmasakat véd

Előtte áll, négy jó hátvéd

Mindenhol ott vannak a középályások

Ketten vannak a gólerős csatárok.

Ők lennének a VÁTI-s lányok

Kik győztes meccs után „Thomas”-ba jártok

És mit szól ehhez Tóni apátok?

Meghatódva azt mondja: „Szép volt lányok”

A soproni fociszeretet

„Itt Sopron városában van egy kis csapat

Ahol, van küzdeni tudás és akarat

Nem vagyunk mi profi játékosok

Csak focit szerető és tanuló lányok.

Előfordul néha: „Ez nem a mi napunk.”

Sajnos, ilyenkor nem olyan jó, a játékunk

De akkor sem adjuk fel és tovább küzdünk

Mégha, annyira nem is biztos a győzelmünk

A foci nem csak a tudás játéka

Hanem az ész és szív összhangja

Így együtt adják ki a jó játékot.

Ezzel szerezhetjük a legtöbb pontot.

Előfordulhat, hogy ez mégis kevés és vesztünk.

De ezt emelt fővel: mi mindent megtettünk..”

(2006)

Búcsúvers

„Könny csordul most végig arcomon

Fájó szívvel tőletek elbúcsúzom

Hív az élet és mondtam megyek

Itt hagyom helyette a szép emlékeket

Remélem azért néha eszetekbe jutok

Hogy volt egy Duracell nevű csatárotok

Nem szaporítom a szót hiányozni fogtok

Kívánok nektek további sikeres játékot.”

(Az első két vers a volt csapatomról az Fc Váti Sopronról írtam és nekik, az utolsó vers szintén, azt mikor elköszöntem 2007 augusztusban)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.