Eltelnek lassan a napok, a hónapok, majd az évek
S néha előkerülnek a múltból régi fényképek,
Emlékek érzések, amik szívünk mélyén laknak
Melyek mosolyt és könnycseppet az arcunkra csalnak.

Pillanat mi szép volt, de az idő feledésre ítélte
Én mégis feljegyeztem "Boldog perceim" könyvébe
Ha eszembe jutsz, csak felidézem magamban sorait
Hogy újból láthassam a régmúlt elfelejtett pillanatait.

Nem kőbe papírra véstem, nehogy elkopjon
Olyan helyre írtam, hogy örök nyomot hagyjon
A szívembe karcoltam itt lelt új otthonára,
Amely életem könyveinek kincses könyvtára.

/2009 szeptember/

Angyali könnyek

"Nem nézhettem még soha szemedbe
Hogy lelked mélyébe lássak
Nem simíthattam végig hajad
Hogy utána a füledbe súgjak.

Nem láthattam még soha, elpirult arcod
Mikor kedves szavakat mondtam neked
Nem pillanthattam meg mosolyod
Ha azt írtam, ott lennék veled.

De tudom mikor vagy boldog
Olyankor szivárvány van az égen
Benned az élet vidám tüze lobog
S nyugodt vagyok, mert minden rendben.

Látom azt is ha van valami bánatod
rám akkor az égből csillagok hullnak
hiszen az égiek könnyei azok
mert az angyalok Veled együtt sírnak."

/2009/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.