Őszinte vallomás

Nem tudok most rád nézni, hogy elmondhassam Neked
Bár lehet még jobban zavarba hozna csillogó szemed
Lehetsz az ország mélyén, vagy a világ végén bárhol
Akkor is tudom, szemed sarkában most szomorúság honol.

A reménytelen szerelem tüze csak felemészt téged
Olyan ember miatt, ki nem veszi észre szépséged
Engedd, hogy segítsek feledni azt az imádott nőt
S, régi Önmagad lehessél, mielőtt megismerted volna őt.

A szavak ereje nagyon sokszor csodákra képes
Hát még finom csókod, mely mint a méz olyan édes
Úgy vetted el az eszem, szinte észre se vettem
Bár nincs most rá szükségem, de néha még  keresem.

Őszinte vallomásom remélem nem süket fülekre lel
A Nap, a Hold, a Csillagok válaszd ki melyik kell
Lehozom Neked bármelyiket, csak egy esélyt szeretnék
Ha megtennéd a világ legboldogabb embere én lehetnék.

2010 január

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.