"Esténként az eget kémlelem a csillagodat keresve
Vajon nem-e épp akkor beszélgetsz el vele,
Gondolataimat lefoglalod folyton a fejemben jársz
Például az mikor a Duna-parton velem sétálsz.

Nem lehet elfelejteni azokat a lopott csókokat
Két gyönyörű szemed és oly bájos mosolyodat
Téged átölelve egész testemet nyugalom járta át
S felőlem akár össze is dőlhetett az egész világ.

Okos, szép, intelligens, energikus, önfeláldozó
Kiismerhetetlen, nőies... ez csupán néhány szó
Szavak melyek jellemeznek, miket szeretek benned
Teljesen igaz Rád mind, még ha néha nem is hiszed.

Köszönöm Istennek, hogy pár órára életed része lehettem
A veled eltöltött idő minden pillanatát élveztem
Bízok benne, ha évek múlva is, de útjaink még találkoznak
Akkor majd szívem és karjaim nyitva tárva várnak.
 
Köszönöm a sorsnak, mert megtudtam, hogy létezik
Olyan ki az összes létező szemponttal megegyezik
Ámor nyila és a szerelem elvileg még békén hagy
De egyet tudok, számomra Te Tökéletes vagy."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.